Előre is leszögezem nem tartom magam nagy gyerekszeretőnek, amikor kicsik túl sokat sírnak, ahogy már nőnek túl zajosak, főleg ha összekerülnek, például iskolába.
Négy éven keresztül bentlakásban laktam, tiszta szerencsénkre felettünk lévő emeleten voltak az 1-4 osztályos termek. Meg kell hagyjam zajosak voltak a lurkók, ha netalán ellógtunk reggeli óráról és aludni próbáltunk biztos nem jött össze mert ricsaj volt állandóan. Néha ott tartottam felmegyek, és seprűvel jól elverem őket. Meg aztán ott volt a tél, előszeretettel hajigáltak meg hógolyóval, utáltuk őket. Elkerültem egyetemre, keveset voltam gyerekek közt, időközben megszületet a hatodik unokatestvérem is. Mindig mikor haza látogatok a két kicsi unokatestvérem rajtam lóg, az egyik elől a másik hátul. Egy óra alatt kidőlök mellőlük, pedig még fiatal vagyok (vagy nem?). Idén mégis, úgy döntöttem elmegyek önkéntesnek az Adventi gyermekfesztiválra, barátnőm ki is nevetett illetve a nap folyamán többször is felhívott- na még bírod? Igen bírtam habár nap közben többször is csokival és kávéval kellet tuningoljam magam, estére mégis fájt a derekam, és fáradt voltam. Meglepet, hogy sok család ellátogatott, sokan gyerekükkel egész nap ott volt, épp haza mentek ebédelni. Én legtöbb időt a totyogóba töltöttem, akadt ott 1 éves gyerkőctől kezdve iskolásokig. Találkoztam egy kislánnyal aki kockából várat épített, Holdfény várat, ahol a tündérek laknak. Nem elégedett meg azzal, hogy építette, hanem ez mellett mesélt egy végbe. Elcsodálkoztam, nagy képzelőtehetsége volt, tündér, gonosz boszorka, mellet azonban megjelent a mindennapi csúzda, meg a hinta. A kocka csuzdán lecsúszott a kocka tündérkislány. Volt egy másik kislány, aki zenélni szeretett volna, nem is ment el a báb előadást megnézni, várta, hogy éneket tanuljanak. Annyi gyerek egy-egy bátor másik félős, de amikor rád mosolyogtak megérte, hogy velük legyél.
A sokadalom között kifáradtam, de jó volt gyerekek között lenni, végighallgatni a mesét, kockából várat építeni, karodban tartani 1 éves csöppségeket, akik totyognak és boldogan érnek anyukájuk karjai közé.
Hiába nincs jobb dolog annál, minthogy a kicsik között légy, és meglásdd majd amikor neked lesznek gyerekeid, már a kisiskolások ricsaja sem fog zavarni hisz az hozzátartozik a gyerekkorhoz... mi is pont olyanok voltunk ordibáltunk rohangáltunk és mindenkit löktünk fel. :)
ReplyDelete